TESTÜNK MOTORJA: A SZÍV

A vér szívbe való visszaáramlásához - hasonlóan a mély kútból való víz felhúzásához - nagy energiát kell befektetni. Szervezetünkben a szív egy szivattyú-szerepet tölt be, mely folyamatosan szívja vissza a vért a szövetek közül, és pumpálja azt ki a másik oldalon. Hasonlóan a kerti öntözéshez, a folyadék szállításához testünkben is kellenek csövek, ezek az erek.

Testünk szívhez képest legtávolabbi pontján (lábunk, lábfejünk) a véroszlop magassága miatt hatalmas nyomás nehezedik az erekre. Ezt a nyomást szívünk egyedül hosszú ideig képtelen legyőzni. A vénák mellett segítségére szolgál a láb izmainak összehúzódásából - elernyedéséből származó pumpaenergia. Fontos tényező még az erek rugalmassága, vagyis az erekre nehezedő nyomás nem tudja kitágítani őket, hanem minden körülmények között megfelelő tónust biztosítanak a véroszlop megtartásához.

MI A KERINGÉS?

Az emberi szervezet minden része (mint minden egyéb élűegység) igényel különböző tápanyagokat az építő folyamataihoz, valamint oxigént a lebontó folyamataihoz, és igényli, hogy a felesleges anyagokat eltávolítsák a környezetéből. Az anyagszállítási rendszer biztosítja ezt oly módon, hogy folyamatosan kering az emberi testben egy zárt rendszerben.

1. Megszerzi a szükséges anyagokat: az oxigént a kisvérkör veszi fel a tüdőből, a tápanyagokat a nagyvérkör, a bélcsatorna megfelelő részeiből.
2. Leadja a felesleget: a szén-dioxidot a kisvérkörön át, a felesleges anyagokat pedig a kiválasztás segítségével távolítja el a szervezetből.

HOGYAN MŰKÖDIK A RENDSZER?

A belélegzett oxigén a légutakon keresztül eljut a tüdő léghólyagocskáihoz, és ott a nagyobb parciális nyomás következtében átjut a vékony laphámon, bejut a léghólyagok falán futó hajszálerekbe (kapillárisokba). A kapillárisok nagyon kis átmérőjű erek, melyeken könnyen átjut (persze megfelelő mechanizmussal) minden anyag. Ezen erek jó transzport-készségüknek köszönhetően bármilyen anyag felvételében és leadásában fontos szerepet játszanak a szervezet egészében. Mivel szinte minden szövetféleséggel (kivétel: hámszövet, porcszövet!!!) kapcsolatot tartanak, az össz-keresztmetszetük nagy. A tüdő hajszálerei a páros tüdővénában szedődnek össze. A tüdővénák a szív előtt egyesülnek és egy vénaként lépnek be a szívbe, artériás (oxigén-dús) vért szállítva.

A vénák (szív felé tartó, gyűjtőerek), közepes vastagságú erek, puhák, vékonyfalúak. Bennük a vérnyomás igen alacsony, ezért fontos szerepet játszik a bennük lévő vér mozgatásában a szív. Az oxigén eljutott a szívig, innen a fő verőérbe, az aortába kerül. Az aorta összhúzékony falú ér. Az aortának a mellkasi szakasza a rekeszizomig tart, a hasi szakasza pedig az utolsó elágazásig. A szívtől indulva az első leágazást a szív koszorúerei képezik, melyek a szívet látják el a „legartériásabb” vérrel.

Ezután sorrendben az agy, a fej, a kar, a mellkas artériái következnek. A hasi aorta leágazásai a tápcsatornához, a kiválasztó szervhez, az ivarszervekhez és a lábakhoz vezetnek. Az egyes artériák (verőerek) a szövetek között kapillárisokra ágaznak, és ellátják a sejteket oxigénnel, illetve le- és elszállítják a különböző anyagokat.

Az oxigén és a sok-sok szállított anyag a szervezet bármely pontjára eljuthat. Minden sejtnek a működéséhez szüksége van energiára, melyet a benne lévő anyagok lebontásával szerez meg. A sejtek lebontó folyamatai oxidatív folyamatok, ami azt jelenti, hogy a nagyobb szerves molekulák szénatomjai oxidálódnak. Oxigén hiányában csak részlegesen alakulnak széndioxiddá, vagy egyáltalán nem.